Anyunál a magas vérnyomás tünetei eleinte jelentéktelennek tűntek, amihez hozzájárult, hogy ő maga soha nem szeretett az egészségével foglalkozni, vagyis, ha csak valami egészen súlyos nem történt, ügyet sem vetett a kisebb panaszokra. Sajnos egyedül él egy másik városban, így én sem látom minden nap, de tény, hogy körülbelül egy éve minden látogatáskor panaszkodott egy kicsit arra, hogy gyakran fáj a feje, lüktet a halántéka, és egyszer, emlékszem, akkor ijedtem meg először, vasárnapi ebédnél hosszan a mellkasára szorította a kezét, miközben megpróbált meggyőzni, hogy semmiség, biztosan evett valamit, csak szorít egy kicsit a mellkasa, de közben megfeszültek az izmai, és láttam, hogy nagyon rosszul van. Persze a háziorvoshoz sem ment el soha, semmilyen vizsgálatra.
Egyszer aztán, már egy másik alkalommal, meglátogatott minket, és amikor lehajolt a lányom egyik játékáért, megszédült, és elesett. Ekkor úgy döntöttem, hogy itt nincs más út, ha lehet, szelíd, ha meg nem, akkor kevésbé szelíd erőszakhoz folyamodok: beültettem a kocsiba, és elvittem a saját orvosomhoz. Általános vizsgálat után egyből kiderült, hogy egekben a vérnyomása. Az orvos felírt egy gyógyszert, amit – sejthető módon, hiszen ismerem az anyámat – egyáltalán nem szedett be, hanem teákkal és a barátnőitől kapott praktikákkal igyekezett kezelni a vérnyomását és a közérzetét. Kicsi sikerei voltak, de tartósan nem javult az állapota.
Egy idő múlva az egyensúlyérzéke is romlott, megint elesett, mert megszédült, és fél órát várnia kellett, amíg valaki segített neki felállni, mert persze éppen egyedül volt otthon; szerencse, hogy valamelyik barátnőjét várta és a kaput is nyitva hagyta. Nagyon mérges lettem, amikor meghallottam, mi történt, és szerencsére ő is megijedt, így elkezdte szedni a gyógyszert. Eleinte hatott, de néhány hónap múlva a tünetek visszatértek, sőt, erősödtek is. Könyörögtem, hogy költözzön hozzánk vagy a közelünkbe, hogy segíthessek neki meg szemmel tarthassam, de persze nem akart, és engem hibáztatott a gyógyszer miatt is, azt mondta, csak miattam szedte be, és most tessék.
Nyilván dühített, hogy rám mérges ahelyett, hogy megoldani próbálná a helyzetet. Ekkor kezdtem el az interneten böngészni: tudni akartam, milyen hatóanyagokkal lehet kezelni a magas vérnyomást. Amennyire tudtam, utánanéztem a legújabb kutatásoknak is, és azt is megtaláltam, hogy – mint majdnem minden területen – ennél a betegségnél is számos új fejlesztésű, innovatív készítmény van már forgalomban. De kicsit féltem anyu haragjától, és egyelőre még nem hoztam szóba.
Ekkoriban már hideg volt, karácsony tájéka, és egyik reggel szinte hajnalban csörgött a telefon. Anyám egy barátnője hívott. Mondta, hogy a templomból hazafelé jövet anyu egyszercsak összeesett, ő meg a férje mentek segíteni neki. Úgy látták, nagyobb baj nem történt, de haza kellett támogatni, és most aggódnak, hogy egyedül nehogy baja essen. Ettől a pillanattól fogva majdnem minden percben azt vizionáltam, hogy az anyám stroke-ot vagy szívrohamot kap egy magányos pillanatban, és senki, de senki nem lesz vele. Azonnal kocsiba ültem, elmentem hozzá, összevesztünk persze, hogy mit aggódok annyira, de addigra én már hajthatatlan voltam.
Együtt elmentünk az orvoshoz, aki nagyon kedves volt, a kérdéseimre hosszan válaszolt, elmondta, hogy természetesen lehet más szerekkel próbálkozni, ami talán karbantartja a betegséget, de ez a próbálkozás veszélyes lehet. A doktor persze mindent tudott azokról a hatóanyagokról, amikről én csak olvastam, és felírt egy olyan új fejlesztésű készítményt, amivel elmondása szerint rengeteg tapasztalat van már. Okosgyógyszernek nevezte.
Meglepő módon sikerült meggyőznie anyukámat, hogy mégiscsak járjon el kontrollra, mert nem lesz abból semmi baj. Anyukám lassan ugyan, de elfogadta, hogy magas vérnyomása nem gyógyítható, erre mindig gyógyszert kell szednie, de mivel az orvos meggyőzte, hogy a számára leghatékonyabb készítményeket kapja, végül elfogadta ezt.
Ez egy happy enddel végződő történet, eddig legalábbis. Hiszen anyu, bár morogva, de jár vizsgálatokra, és jól érzi magát. Az, hogy bármikor bármi történhet, persze világos. De most már legalább nem aggódom minden egyes percben azon, mikor kapok egy hívást, hogy kórházba vitték, és azonnal rohanjak hozzá, amíg nem késő. Elég nagy megkönnyebbülés, hogy nagyobb biztonságban van, amióta a megfelelő gyógyszert szedi.
Neked is van történeted? Küldd el!
Az innovatívkészítményekről, az okosgyógyszerekről és terápiákról itt tájékozódhatsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: