Dohányzás? Na ne! | Van tovább

Az én anyukám világ életemben dohányzott. Egész kicsi koromtól fogva így emlékszem rá, meg arra, hogy nem bírtam elviselni a szagát. Nem szerettem sem azt, amikor a cigaretta ég, sem azt, amikor anyukámnak dohányszagú a keze, és így simogatja meg az arcomat. Ennek ellenére kamaszkoromban magam is rászoktam, mert az menő, mert azt hittem, minden fiúnak ez tetszik, meg mert féltem, hogy a lányok sem vesznek be a társaságba. Először nehéz volt, mert nem igazán ízlett, hosszú időnek kellett eltelnie, mire rájöttem, mások mit szeretnek benne, de akkor már leszokni sem tudtam. Nem is annyira akartam. Az egyetem alatt mindenki füstölt, így lehetett ismerkedni, meg akkoriban a buliknak is kötelező kelléke volt. Emlékszem, még nem tiltották ki a szórakozóhelyekről a cigarettát, tehát ha valaki táncolni akart, mindenképpen ott kellett hogy maradjon a füstben.

Az első munkahelyemen szoktam le, de ott sem akármiért. Úgy volt, hogy hónapokig küzdöttem szinte legyőzhetetlen fáradsággal, amikor végre orvoshoz fordultam. Hosszan vizsgáltak, és a doktor belengette, hogy esetleg COPD-m van, ami súlyos szövődményekkel is járhat egész életemben, és én annyira megijedtem, hogy azon a héten letettem a cigarettát. Végül a diagnózis mégsem ez lett. Meg kell mondanom, hogy már attól, hogy nem szívtam többet, sokkal jobban éreztem magam. Lassanként aztán megváltoztattam az életemet. Többet kezdtem sportolni, viszonylag rendszeresen meditálok, több időt töltök a természetben, és bevallom, már csak egy férfire vágyok, akivel megoszthatom az életemet.

A leszokást, vagyis a kitartást a leszokásban az is segítette, hogy – annyi év után – utánanéztem a lehetséges kockázatoknak is. Nyilván addig főleg hárítottam, semmiről sem akartam tudni, úgy éreztem, ez a kis élvezet mégiscsak jár nekem. De az, hogy megtudtam, mik kockáztatok, igencsak megerősített. Például ezek lennének:

A tüdő különböző elváltozásai a dohányzás miatt jól ismertek, ezeket meg sem említem.
Megdöbbentő, de a libidót is csökkenti, az meg kinek jó? Persze, mondhatjuk, hogy ha nincs pasi, akkor jobb is, ha nem teng túl a vágy, de azért szükség lesz még arra. Legkevésbé sem bíznék ebben a „gyógymódban”. Elég hülyén hangzik, nem? Na, akkor rágyújtok, legalább elveszi a kedvemet! Szerintem jobb egyet bringázni a természetben!
A fogínysorvadás majdhogynem garantált idősebb korban. Elveszítheted a fogaidat! Érted?
Korábbra hozza a menopauzát, ezt ugye nem kell mondani, hogy nem szeretnénk. Elképzelhető, hogy valaki később vállalna gyereket, és mégsem tud, de még ha ez az eset nem is áll fenn, ismert, hogy a klimax alatt a teljes hormonháztartás átalakul, a bőr ráncosabbá, az arc beesettebbé válik, az ösztrogén nem feszesít tovább, megváltozik a test, és jönnek a hőhullámok. Sok nőnél rettenetes küzdelem kezdődik ilyenkor a korral meg magával. Teljesen nyilván nem elkerülhető, de előrehozni ki akarná?
A teherbe esés bizonyítottan nehezebben megy a dohányosoknak, és nagyobb az esély arra, hogy a gyermeküket elveszítik a szülés előtt. Biztosan van a környezetedben olyan, akivel történt már ilyen tragédia. De belegondolni is iszonyú. Nem tudom, szerintem alapvető, hogy ennyit megteszünk a születendő gyerekünkért, nem?
A dohányzás megbolygathatja a menstruációs ciklust. Ami persze összefügg a teherbe eséssel. Nos?

Kell ennél több, vagy ennyi érv elég lesz?